Anne-Charlotte Voorhoeve - Liverpool Street

2017. április 25.

| | | 0 hozzászólás
Oldalszám: 528
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Megjelenés: 2015

Fülszöveg: 

1939 tele, Liverpool Street vasútállomás, London. Egy tizenegy éves berlini kislány, Ziska Mangold leszáll a vonatról. Nem akármilyen vonat ez, hanem egyike azoknak, amelyek közel tízezer fiút és lányt menekítettek ki a náci Németországból. Ziska pontosan tudja, mit akar: amint lehet, ki kell juttatnia a szüleit és legjobb barátnőjét, Bekkát is. Ám nem sok ideje marad, a gyilkos háború már előreveti árnyékát. Ziskára egy idegen család, egy idegen nyelv, honvágy és bizonytalanság vár – de egyúttal élete legnagyobb kalandja is. Hét évvel később pedig meg kell hoznia egy nehéz döntést.

Igazából jó pár nap eltelt azóta, hogy a könyvet befejeztem. Nem tudtam róla azonnal írni de még másnap sem. Kicsit ülepednie kellett bennem az egész könyvnek, az egész sztorinak. Mert nagyon.... olvassátok el!

Nem sok történelmi regényt olvasok, de szerencsémre ami a kezembe akad azok általában jók is. Szeretem az ilyen témájú könyveket mert sajnos mélyen a háttérbe -főleg a holocaust esetében amit sokszor szűkszavúan kezelne még az iskolában is, aki nem ássa bele magát mert nem "érdekli" annyira a történelem vagy a téma, sajnos nem ismeri csak az alaptényeket. Az oktatási rendszer keretein belül nem beszélnek arról, hogy gyermektraszporttal is menekítettek. Inkább a valós történelmi hátteret ismerjük, hogy mikor indultak meg az oroszok és Berlint hogy foglalták el. Ami szerintem sajnálatos. Ezek a kérdések is fontosak, de mélyen a háttérben zajló eseményekre kellene koncentrálni, hogy tudjuk mi történt igazán, hogy ne engedjük meg azt, hogy újból megtörténjen.

Anglia szemszögéből mi magyarok kevésbé ismerjük az események sorozatait csak annyiban, hogy fontos szerepet játszottak. Nagyon nehéz volt Londonban is akkoriban az élet. De a végsőkig kitartottak és harcoltak az elnyomók ellen. De inkább most magáról a könyvről egy kicsit minthogy a történelem aspektusaiban mélyre szántóan kifejtsem a véleményem:

Az írónő megjegyezte a könyvben, hogy maga a sztori nem igaz ebben a formában de alapsztorija a gyermektraszportok igen. Szükséges rossz. Elszakították a családokat egymástól azért, hogy legalább a gyerekeknek legyen lehetőségük a túlélésre.
A könyv alaptörténete szerint, adott egy zsidó kislány Ziska aki igazán nem érzi magát zsidónak mert nem úgy nevelték fel. A felmenői miatt üldözik. De a sajnálatos események miatt a családnak ketté kellett szakadnia és legjobb döntésnek a szülők részéről az bizonyult ha egyetlen kislányukat kimenekítik... még időben mielőtt késő lett volna. Nem mindenki volt szerencsés. A megszállás végével közeledtével a zsidó szimpatizánsok is sokszor elárulták azokat akiket bújtattak ők vagy a rokonaik és az utolsó hetekben igazán sokan haltak meg,  ugyanis a nácik (érthetően... ezt azért valljuk be) siettek mindent eltüntetni. A könyvből is kiderül az ami akkoriban jellemző volt: nem tudták még maguk a zsidók sem, csak szóbeszédre alapozták hogy mi is történik ezekben a táborokban. Próbálták a németek jól titkolni ahogy ezt a mai napig is teszik ha a 2. világháború bizonyos eseményeiről van szó. Pl. a CIA nem rég oldott fel több 1000 titkos dokumentumot (2015 végén) bizonyos nyomozásokról... érdekes utána járni mindenkinek mert érdekes dolgokat lehet megtudni.

A történetünk főhősnője nagyon talpraesett lány aki meghódítja az olvasók szívét elég gyorsan. A története lebilincselő és sokkoló a valóságalapja miatt. Kitartása csodálatra méltó és a karaktere folyamatosan fejlődik tovább és tovább. Néhol önző, de érthető módon az. Nem is idegtépő YA regény azt kell mondjam :)) Aminek nagyon örülök. Érdekes érzelmileg megfigyelni azt ahogy a családját szereti de igazából ő maga is tudja h már nem ők az igazi családja és távolodik tőlük de ezt önmagának sem akarja bevallani szinte a történet végéig. Nehéz dió lehetett akkoriban... vagy bármikor egy ilyesmihez hasonló esetet megélni és feldolgozni. Lelkileg.

Abszolút kedvencem lett a könyv, nagyon szívesen olvasom majd újra egyszer. Ajánlom mindenkinek kicsinek és nagynak is egyaránt. Tudnunk kell az ilyenekről mint ami a második világháború során történtek. Generációnknak és az utánunk következők miatt, mert nem szabad, hogy ezt újból bárki is átélhesse azt amin keresztül ment mindenki. Mindenki szenvedett, csak máshogy fizette meg az árát ennek a háborúnak. 5 csillagot adok a történetre és a könyvre. Olvassátok el, de tényleg!

Leylah Attar: The Paper Swan – Papírhattyú

2017. április 10.

| | | 0 hozzászólás
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. 
Oldalak száma: 376
Kiadás éve: 2016


Fülszöveg: 

A szerelem nem halhat meg soha.
Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.
Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

Egy igazi hullámvasút vette a kezdetét amikor a könyvet a kezembe vettem és olvasni kezdtem. Hol gyűlöltem a szereplőket, hol szerettem őket, hol sajnálkoztam, hol ledöbbentem.

"A család az család. A barátságok nem örökre szólnak. Minden összetörik. Az emberek búcsút mondanak egymásnak. Ha túl közel kerülünk valakihez, annak csak fájdalom lesz a vége."

Néha nagyon brutális de megéri tovább olvasni... maximálisan megéri. Minden egyes oldallal közelebb kerültem a megoldáshoz ami a múltban rejtőzött. Lassan értesz meg minden te is és a főszereplő lány is. Együtt értitek meg, hogy mi miért történik vele. Durva és megrázó helyenként, de mindennek ellenére nagyon szerethető az összes karaktere a könyvnek, az összes cselekményszála is a végére. Éppen ezért többször vált a cselekmény szálat és több szemszögből olvasható el a történet. Így akármennyire is hihetetlennek tűnik, de emiatt érted meg a sztorit.

"Mert ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságára. Minél mélyebb a szeretet, annál fényesebben ragyog."

A történet valójában -akármennyire se hinnéd- nagyon romantikus a brutális részek ellenére is ami néha sokként ér. Letehetetlen olvasmány és lebilincselő mivel soha nem tudhatod, hogy éppen milyen fordulatot hoz újból az író. Bár vannak kissé abszurd helyzetek benne, de ezt kivételesen félre tudtam tenni és nem zavart.

De tudjátok, hogy a mi a legcsodálatosabb az egészben? A furfangosság, ahogy az író végig vezeti a papírhattyút a történetben, ahogy egy papír állatkának értelmet ad, az egyszerűen zseniális. Szóval igen, egy cseppet sem hétköznapi történet. Ajánlom mindenkinek aki úgy érzi hogy szeretne végre valami mást is olvasni és nem azokat a tipikus csöpögő történeteket amik persze jók de a végkifejletet szinte tálcán kínálja minden egyes sorával. Ha ki akarsz kicsit szakadni és valami "borzasztót" akarsz, ez a te könyved és szerintem imádni fogod!

Csak egy gondolat még zárásul a könyvből:


"Mert ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságára. Minél mélyebb a szeretet, annál fényesebben ragyog."

Paula Hawkins - A ​lány a vonaton

2017. március 22.

| | | 0 hozzászólás
Kiadó: 21. Század Kiadó
Oldalak száma: 319
Kiadás éve: 2015

Fülszöveg:
Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton .


A könyv számomra lebilincselő volt. Az olvasásom komikuma, hogy pont akkor olvastam a könyvet amikor én is csak egy lány voltam a vonaton úton Bécsbe.

Számomra meglepően letehetetlen olvasmány volt, mert egyre inkább elmerültem a helyzetben amibe Rachel keveredett és a végére az egész világát képes volt átlátni. Egy nő a 21. században, elvált, alkoholista, és hazudik arról hogy nem dolgozik. Igazság szerint ezek a mai világban annyira jellemző vonások, hogy annyira életszagúvá teszi a történetet amennyire ezelőtt ezt elképzelni se tudtam. Rachel alkoholizmusa tipikus a mai rohanó világukban ő is ugyan azokkal győzködi magát mint a legtöbb alkoholista: nem iszom többet, ez volt az utolsó üveg, majd az utolsó pohár aki annyira leissza magát hogy másnap nem emlékszik semmire annyira részeg volt vagy napok esnek ki az életéből. Tényleg egy valós mai problémát mutatott be a könyv egy kis izgalommal, egy feltételezett gyilkossággal teszi fel az írónő a cseresznyét a turmix tetejére és ez teszi teljessé a történetet és izgalmassá. Letehetetlen olvasmány, beszippant de tény hogy kell hozzá egy lelki állapot szerintem.

Ami a könyv hátránya az számomra az előnyévé kovácsolta. A borongónsága, depressziója inkább arra késztetett hogy még többet olvassak belőle és 1 nap alatt ki is végeztem a könyvet év elején a vonaton ülve.

Én is akkor csak egy lány voltam a vonaton, se több se kevesebb és a helyzet iróniája nagyon tetszett és kicsit még jobban képes volt talán a történet magával ragadni. :))

Összességében: Zseniális! Újra fogom még olvasni ebben biztos vagyok így 5* ami a könyvre adnék. A filmet pedig mindenképpen meg szeretném nézni mert eddig nem láttam. Viszont félek hogy nem tudja majd azt adni amit elvárok tőle a könyv után. De ez már csak így megy mindig ha előbb olvasok valamit aztán nézem meg az adaptációját.

Kresley Cole - Poison ​Princess – Méreghercegnő (Az Arkánum Krónikák 1.)

2017. március 20.

| | | 0 hozzászólás
Ez az első igazi bejegyzésem ami egy mostani olvasmányom "értékelését" tartalmazza. Remélem tetszni fog nektek és ha még nem olvastad a könyvet akkor bízom benne, hogy a bejegyzésem meghozza hozzá a kedved.

Sorozat: Az arkánum krónikák (1.rész)
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Oldalak száma: 474
Kiadás éve: 2014

Fülszöveg:

"A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes. 
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort? 
Kiben bízhat Evie?"

Kresley Cole írói munkássága számomra nem volt ismeretlen. Az ő neve nekem egyenlő a jó könyvvel, amiben az első oldalak elolvasása után kissé kételkedni kezdtem, hogy a vámpíros sorozata után ez a sorozat megtörik? Legalábbis az én irányomban.

Erre a válasz: határozott NEM.

Az első fejezetben egy nagyon negatív karakterrel ismerkedtem meg és nem teljesen értettem az egészet. De ahogy haladtam előre az olvasással rájöttem és megértettem, hogy mi történik a könyv viszonylag gyorsan átkerült a főszereplő lány szemszögébe és a történet kezdett kikerekedni.
Az elbeszélés során -amit a negatív karakter számára mesél el- megértünk mindent és eljutunk a könyv végére az akkori jelenhez. Ugyan úgy képes volt a figyelmem végig fenntartani az írónő mint ahogy azt korábban tapasztaltam a többi regénye során. Igaz ebben a szexualitás jóval kevesebb volt, révén, hogy YA regényről beszélünk. Aprapó YA regény, nem értem néha hogy a fiataloknak szóló könyvben a főszereplő lány miért nem veszi észre a nyilvánvalót, nem hiszem -magamból kiindulva-, hogy ennyire együgyű lenne a mai fiatal társadalom, több mindent észrevesznek mint gondolnánk és számomra egyszerűen döbbenet, hogy a YA regények többségében ezzel kell küzdenem, hogy ezt ép ésszel kibírjam. Nem hiszem, hogy ez a koromból adódó probléma lenne.

"- Tudod mit gondolok - kérdezte végül. - Szerintem olyan vagy, mint ez a ház, Evangeline. Kívülről gazdagnak és finomnak tűnik, de senki nem tudja, mi folyik odabent."

Ez a mondat sok mindent elárul a karakterről anélkül, hogy az egészet el spoilerezném. Evie kissé egyszerű, elkényeztetett lány aki a történet végére teljesen átalakul, fejlődik (minden téren). Kiáll önmagáért, van célja és nem csak vakon elindul a nagy világban ahogy haladunk előre a történetben érezhető megkomolyodik. De valljuk be: nincs is más választása hiszen kb. magára marad. A felszín alatt még a barátai sem látják, hogy Evie nem olyan tökéletes mint ahogy a külvilág felé azt lekommunikálja ő és a családja is. Rémálmok gyötrik amikről később kiderül, hogy látomások és egy világvégét mutatna be amire felkészülhetett volna. A rémálmai szereplői alapján először megiejdtem, hogy valami zombis történetről lesz szó... szerencsére nem.

De jön persze a történetben egy herceg fehér lovon, de nyilvánvalóan nem olyan ez a herceg amit a lány magának megálmodott mégis tapintható köztük az a láthatatlan kapocs, a vonzalom. Ő nem más mint Jackson, szinte a regény elején sejtette ahogy felbukkant hogy a lánynak ő lesz kb a végzete és támasza. De ne szaladjunk ennyire előre és nem akarom leleplezni a történet sem.

Jackson és a többi mellékszereplő is nagyon jól kidolgozott és sokat segítenek a történet végére hogy az az AHA pillanat meglegyen. Érezhető végig, hogy a történet azért nem halad annyira dinamikusan (pedig haladhatna még ennél is, szerintem), ezek nem más miatt vannak mint a ki nem mondott szavak miatt. Ez visszafogja igazság szerint a karakterek közötti kapocs kialakulását.

Számomra ami még a történet különlegessége volt: tarot kártya ahogy a történetbe szépen bele lett tűzögetve. Egyszerűen zseniális. Igazság szerint mindenki fér ettől a kártya paklitól ezt táplálja belénk a társadalom. De itt egy teljesen más szerepet tölt be, ami egyedi és egyszerűen zseniális. Nagyon tetszett. Az utolsó pár oldal annyira feladta a leckét hogy máris akarom a folytatást, hogy végre megtudjam mi történik ezután.

Összességében: a történet zseniális, fordulatos. De a YA tipikussága miatt "csak" 4.5 csillagot adnék neki. Ennek ellenére nagyon jó könyvnek tartom és ajánlanám olyanoknak akik szeretik a misztikumot. Kresley Cole ismét zseniálisat alkotott! Nagyon várom, hogy a következő részt a kezembe vegyem és elolvashassam.

Julie Kenner - Stark trillógia

| | | 0 hozzászólás
Sziasztok!

Tudjátok mikor kezdtem el ezt a bejegyzést írni aztán nem tettem nyilvánossá? 2014. december 30.-án. Már akkor szerettem volna visszatérni a könyvblogolás világába de nem jött össze mint a példa mutatja. DE MOST!! Íme a korábban bejegyzésem, most közzé teszem:

Régen jártam a blog felé, de ez idő alatt sem tétlenkedtem olvasás terén. Van pár könyv a tarsolyomban amit szeretnék megosztani veletek és a véleményemet. Először is a Stark trillógiáról és nemsokára pedig majd a Szürke ötven árnyalata trillógiáról is olvashattok itt a blogomon.


Stark #1 rész:


Sorozat: Stark #1
Kiadó: Athenaeum
Oldalak száma: 398
Kiadás éve: 2013 



Egy férfi, aki mások szenvedélyével játszik.
Egy nő, aki belemegy a játékba, de nagy árat kér érte. 
Damien Stark sportolóból lett milliárdos, akinek nem sokan mernek nemet mondani.
Nikki Fairchild az egyetlen nő, aki felkorbácsolja a szenvedélyét. 
Milyen titkokat rejteget Niki, az egykori szépségkirálynő? 
És milyen démonok üldözök Starkot? 
Ki bírja tovább ezt a kíméletlen játékot? 
A Forró rabság szexi, provokatív és lebilincselő. Csak felnőtt olvasóknak!


Amiről mondhatnám, hogy szürke ötven árnyalata koppintás. Light verzióban, kicsit összeszedetlenül de ennek ellenére. Hibák akadtak benne bőven, mégis magával ragadt és olvastatta magát. Csöpögős, tipikus love sztory úgy érzed tudod a végét és tény, mert tudod is, hogy mi lesz a végére a történetből mégis. Voltak jó részek és kevésbé jó részek. A könyvek során fokozatosan ismerjük meg a két karaktert és természetesen a démonaikat. Oh yesss.... itt is vannak démonok és titkok.

A főhősnő mentségére legyen mondva,hogy ez ő karaktere az ami számomra különlegessé tette a történetet mert végre nem egy szende kis szűr karaktert kaptam a női karakternél, Nikkinél.De természetesen a férfi itt is -mint a szürkében- a saját csontvázait titkolja és próbálja visszalökni a szekrénybe amennyire csak lehet viszont könnyen átlátnak rajta és néha rátör az őszinteség roham. Nice.... something different :D

Damien, a férfi karakter viszont tipikus. Gazdag, és mint más gazdag férfi karakterek rengeteg rága autóvan rendelkezik. Férfiak és az ő autóik és játékszereik. 

Kellemes kikapcsolódást nyújtott így a vizsgaidőszakom megszakításában, karácsony alatt amikor végre valami rendes könyvet kaparintottam a kezembe. Egyszerűen olvastatja magát, semmi extra nincs a történetben mégis azt érzed: tovább kell olvasni mert végre valami ami kikapcsol. Ennek összességében 4 csillagot adnék erre a könyvre.


Stark #2 rész:

Kiadó: Athenaeum
Oldalak száma: 426

Damien Stark mindössze egyet akar: uralni a testem és lelkem. Kívül-belül megtört, és én boldogan egyeztem bele, hogy kizárólag ennek a gyönyörű, titokzatos férfinak a tulajdona legyek. Én is azt akarom, hogy teljesen az enyém legyen. De hiába az elsöprő szenvedély, mégis van benne valami sötét, megfoghatatlan, ami felébreszti bennem a ragadozót…

Sokkal jobban írták meg mint a első részt, abban éreztem hiányosságot, ami itt mind jelen volt és megkaptam. Itt már érezhetőek voltak a valós érzelmek, hogy támaszkodjunk egymásra hisz egy pár vagyunk . Erotikus volt és ennyi persze a vége felé már jó pár részt át is lapoztam mert számomra annyira nem volt lényeges része a történetnek.

Nikki, karaktere viszont kicsit fárasztó volt számomra, mivel minden...de tényleg minden gondolatát Damien töltötte ki és, hogy mennyire szereti és kívánja őt. Viszont azt elérte, hogy kicsit jobban fedje fel előtte magát és a titkait, végre kicsit jobban megismerhettem. Bár ha jól vettem ki a sztoriból nem annyira rég óta ismerik egymást, pár hete/hónapja mégis elég sok mindent árul el magáról és tudnak egymásról mindennek ellenére.Viszont 1000%-ban biztos vagyok benne, hogy a legnagyobb csontváz még mindig a szekrényben marad és a végére kapom meg.

Stark #3 rész:

Kiadó: Athenaeum
Oldalak száma: 350

Damien menekül a múlt sötét és démoni árnyai elől. Nekem csak egy vágyam van: neki adni magam egész testemmel-lelkemmel, megosztani vele minden kínt, felfedni minden titkot, amit eddig elhallgatott előlem. Uralkodik rajtam – ez természetes. De lesz-e bátorságom meghallgatni minden mocskos részletet, amit eddig elhallgatott?




Kicsit kilóg a sorból ez a kötet. Vagyis a trilógiából ugyan is ebben a kötetben, végre van egy kis izgalom, nyomozás, találgatás és végig azon töröm az agyam, hogy mi lesz az a legnagyobb csontváz ami ki fog a szekrényből hullani. 

Szakítás... kibékülés...szakítás... és ez az a sklisé amit kicsit kihagytam volna, de legalább nem hagyják magukat a karakterek és erre sokat se kell várni, hogy megtörténjen és lépjenek, küzdjenek egymásért. Piros pont érte.  

Kicsit sajnálom, hogy a történetnek ezennel vége szakadt mert olvastam volna még egy kicsit. Tetszett a sorozat humora és az izgalmai amikkel a történet meg lett csavarva. Összességében szeretném a trilógiát értékelni. mégpedig 4 csillaggal, mert hanyatt nem dobtam magam tőle, Viszont kikapcsolódásnak, pihenésnek a legmegfelelőbb választás volt a részemről.

Szerettem. Kár, hogy vége