Lakatos Levente - Bomlás (Dr. Lengyel 2.)

2014. január 6.

| | | 0 hozzászólás
Kiadó: Ulpius-Ház Könyvkiadó KFT. 
Oldalak száma: 442
Kiadás éve: 2013 
"Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. 
Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött? 
Az események középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális vággyal.
Az amerikai erotikus thrillerek erős idegzetű rajongói véres és buja regényt kapnak kézhez, modern mesét szexről és halálról - szigorúan 18 év feletti olvasóknak."

Szigorúan 18 év feletti olvasóknak. Nah igen. Bár, én inkább úgy mondanám, hogy aki azt hitte, hogy dolgok nem lephetik meg amikor perverz fantáziákra gondol, el kell mondanom: De meglepheti, pedig nem tartom magam egy prűd valakinek, de azért néha....egy ismerősöm is beleolvasott, amikor együtt utaztunk és mellette olvasta és hozzátette a következőt: Ez több mint beteg...!

Igen, ez a jó mondat erről a könyvről: Ez több mint beteg...!

De, még ennek ellenére s azt kell mondanom: jó ízlés határán belül mozgott még ennek ellenére is!

De mindennek ellenére, egy zseniálisan összerakott perverz gondolatokkal teli történet. Mindezt egy olyan krimi szállal, hogy magad se hiszed el amikor olvasod. Hozzá kell tegyem: én nem olvastam az első könyvet, és teljes egészében megállta nálam a helyét így is. Szóval érthető. Majd később nekiesek a másiknak is meglátom, hogy valamiről lemaradtam e. De ismerősöm szerint nem, mert így is teljes egészében érthető és befogadható történetet kapok. Igaza van, mindezt megkaptam a könyvtől. Értettem mindent. Szóval ha még nem olvastad volna a LOVECLUB (Dr. Lengyel 1.)-ot akkor is érteni fogod ;) Olvassátok bátran ti is!

 Szóval adott Flórián, aki egy sexisten és ő minden gazdag hölgy álma, hiszen ő az aki nekik teremtett, kiélhetik rajta a vágyukat és ő még élvezi is. Hiszen ő a felsőbb réteg hímkurvája. Mindezt persze szép összegekért cserében. Aztán itt jön egy csavar, hiszen ennek a tökéletes férfinak olyan tévképzetei vannak, hogy csak nézel. Azt gondolja ő Sátán fia és neki küldetése van, mert apja megjelent előtte. Minderre azt mondhatod: úristen, de nem, mert mint karakter nagyon is hiteles maradt számomra végig. Őt a küldetése hajtotta: gazdag nők testéből ki kell űzni a démonokat akik megszöktek a pokolból. Tiszta sor, az elméje megbomlott már nagyon korán.


Még egy karakterről szeretnék írni, és ő Szilvia. Aki szintúgy egy remekül felépített karakter akinek célja volt, akit csak a könyvének megírása hajtott előre és azért viselte el Flórián perverz képzeteit, és démoni küldetését. Mindezek ellenére ő sem normális. De mindent nem akarok lelőni számodra kedves olvasóm. De azt elárulom: le fogsz döbbenni az egészen, hogy mi is állt a háttérben.

Aztán egyszer csak Flórián holttestét megtalálják és itt indul be a következő szál a történetben és ők a nyomozók. Ahol gazdagék mindennapjaiba illetve eltudjuk képzelni, hogy igen egy nyomozás, egy helyszínelés élesben is így történhet. Ez volt az a szál amire azt mondom, hogy Levente nagyon kidolgozta és utánajárt. Legalábbis én így éreztem.

Ez egy olyan könyv, több mint egy szichothriller. Sexuális és mentális aberációval van megspékelve mindennek ellenére egy nagyon jó könyv. Tetszett! De be kell vallanom: sokat a könyvtől nem vártam, messze felülmúlta az elvárásaim, valami teljesen másra számítottam de tényleg nagyon bejött. Pozitív csalódás volt számomra. 5 csillagot adok rá :)

Meg Cabot- Alvilág (Elhagyatva 2.)

| | | 0 hozzászólás
Kiadó: CICERÓ KÖNYVSTÚDIÓ KFT.
Oldalak száma: 384
Kiadás éve: 2012 
Fordító: Robin Edina
A tizenhét éves Pierce Oliviera nem halott. Ezúttal nem.
Elragadta azonban az alvilág ura, John Hayden, a borús félhomály birodalmába, ahol a holtak várakoznak, mennyország és pokol között, mielőtt tovább indulnának utolsó útjukra.
John azt bizonygatja, hogy csupán saját biztonsága érdekében tartja fogva a lányt. Meg akarja védelmezni ugyanis a Fúriáktól, akik bosszúért lihegve üldözik a holt lelkek sötét urát. Ám Johnnak talán más oka is lehet arra, hogy szerelmét maga mellett marasztalja…
S hamarosan Pierce is rádöbben, hogy miközben ő maga talán biztonságban rejtőzik, szeretteit odafenn a földön senki sem védelmezi a Fúriák dühétől. Vajon rá tudja-e venni Johnt, hogy szabadon engedje, és megmentse családtagjai életét? Vagy talán szabadságának ára túlságosan súlyosnak bizonyulhat?

Bevallom őszintén nem emlékeztem annyira z első könyvre, pedig 5 csillagot adtam rá, aztán beugrott ahogy olvasni kezdtem a 2. könyvet. De azt is oda írtam, hogy kikapcsolódásnak jó, mert laza, könnyed és azért képes az embert kikapcsolni. De ez, ez most vontatott volt, nem nagyon éreztem a történetet. Inkább egy ilyen perverz szexuális játék jutott eszembe, holott erről szó sem volt a könyvben. Ahhoz képest, hogy mennyire jól indult az egész, hamar tönkre lett téve számomra. Unalmas volt nagyon, néha voltam benne poénok amiken mosolyogni lehetett, de annyira kiszámítható volt az összes "izgalmasnak" nevezhető jelenet, hogy az teljesen elrontotta számomra az olvasás élményét. Viszont kiemelném pozitívumként az összes részt, ami a főszereplő férfiunkról, John-ról szólt, mert bele láthattunk a nagyon messzi múltjába és pár dolgot a fejünkbe helyére tehettünk. De meg ez sem volt képes annyira nagyon feltornázni az olvasási élményt. 

De most egy kicsit Pierce-ről. Ennyire buta, naív és idegesítő lányt amint ő, azt hittem nem létezhet de fokozni semmiféleképpen nem lehet. Tévedtem. Újfent. Lehet. Már sajnáltam szegény alvilág kapujának az őrzőjét. Szó szerint szerencsétlen a csillagokat lehozta a lánynak csaknem az égről, de annak az sem volt jó. Sőőőőt.... minél inkább igyekezett csórikám ez annál inkább ledegradálta az egészet. Mindezt hasonló "értelmes" párbeszédekkel zajlott le:
– Megöltem egy embert.
– Csak egyet?


Jah... végülis! 

Mindezeket összegezve én, 3,5 csillagot adnék a történetre és magára a könyvre. Mert voltak benne jó és izgalmas részek amik emelték a színvonalat és meggyőztek arról, hogy hagyjam abba. Várom a folytatást. 

Tera Lynn Childs: Hableányok kíméljenek – Forgive My Fins

2013. december 18.

| | | 0 hozzászólás
Szeretném ha tudnátok előre: nem leszek visszafogott mert nagyon-nagyon nem tetszett. Igen, ez nagyon jó és visszafogottra sikerült. Nem tetszett...nagyon nem! De vegyük először magát a könyvet és a történetét, hogy tudni lehessen kb miről is van szó, meg tudjátok a borítót is, ami igen fontos, mert hála annak, tuti be fog ugrani: NE VEDD MEG... oké, ez már durva volt még tőlem is. Bocsánat Könyvmolyképző.... pedig szeretem a könyveiteket általában, de ez most, nagyon nem jött be.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalak száma: 264
Kiadás dátuma: 2012

Fülszöveg: 

Lily Sandersonnak van egy titka – nem az, hogy halálosan szerelmes a Brody Bennett nevű jóképű úszóistenbe, akinek láttán a szíve partra vetett halként vergődik. A viszonzatlan szerelmet még egy normális kamaszlány is nehezen éli meg, de ha valaki félig ember, félig sellő, mint Lily, végképp nem beszélhetünk egyszerű kis kalandról. Lily titka nem derülhet ki, mivel ő nem akármilyen sellő, hanem Thalasszinia hercegnője. Amikor Lily három éve megtudta, hogy az édesanyja valójában ember volt, végre rájött, miért nem érzi igazán otthon magát Thalassziniában. Azóta is a szárazföldön él, és a Seaview Gimnáziumba jár, abban a reményben, hogy sikerül igazi otthonra lelnie. Persze a szárazföldön is akadnak nehézségek – például Quince Fletcher, a bunkó motoros srác a szomszédból –, de egy komoly előny azért van: Brody. A gond csak az, hogy a sellők nem igazán hívei az alkalmi kapcsolatoknak – amint kötődni kezdenek valakihez, az érzés örökre szól. Amikor Lily kísérlete, hogy elnyerje Brody szívét, kínos félreértések szökőárját zúdítja az érintettek nyakába, a lány kész szembenézni a szerelmi dráma fenyegetően tornyosuló hullámaival, és hamar rájön, hogy révbe érni nem is olyan könnyű, mint gondolnánk.

Ennyi nyafogást egy helyen rég olvastam mint ebben a könyvben. Minden oldalán ebbe futottam és vártam, hogy valaki lecsapja a főszereplőt mondjuk egy serpenyővel. Oké, nem halálra akartam verni a karaktert csak éppen annyira, hogy észheztérjen és ezt az állandó pityogást, hisztit abbahagyja.
Maga az alaptörténet, annyira bejött. Izgatott volna. Olvastam már vámpírokról, farkasokról, különböző alakváltókról, de hableányokról még nem olvastam. Szeretem a szerelmes történeteket és ezekkel a lényekkel sincs bajom. Valami mást vártam, valami jobbat, ez nekem nagyon YA már. Lehet, hogy ez a baj. Lehet, hogy ez a kategória már annyira letolódott a kort nézve, hogy már ez nem éppen volt számomra élezhető. Ezt a fajta viselkedést nehezen viselem.

Adott ugye egy lány, aki egy rózsaszínálomképet üldöz és hisztérikusan ragaszkodik mindenhez. Viszont, a végére kicsit az agya helyére kerül.

A próbák meg... nem áááár....!!!

Mondhatni egy eléggé átlagos történetet kap az olvasó, mondhatnám rá azt is, hogy klisé. Avval se lőnék túlzottan mellé. Ha valaki egy gyors, könnyed olvasmányt szeretne akkor ez egy tökéletes könyv, kikapcsol és szórakoztat. Ez a célja és azt megkapod az olvasás során. De ennél többet nem. Nem marad számomra egy emlékezetes könyv, nem olvasnám újra.Nem volt egy nagy szám, nem volt annyira magával ragadó mint ahogy számítottam rá.

Jajj a borítót nagyon szeretném kiemelni: IMÁDTAM!!! :)

Christopher Paolini- Örökség könyvsorozat

2013. december 17.

| | | 0 hozzászólás
Először is bocsánat, hogy nagyon régóta nem írtam nektek semmit, de most vagyok elsőéves hallgató egy fősulin így egy kicsit remélem megértitek a helyzetem. Olvasni nem olvastam mondhatni semmi jót ezidő alatt, viszont, olvastam jó pár könyvet még az utolsó bejegyzésem után. Ezekről szeretném megosztani az élményemet, véleményemet VELETEK! Remélem, még van itt valaki. Nem tűntem el, és nem is fogok, csak kicsit szüneteltem. De itt vagyok, és hozok nektek sok-sok kritikát most így a téli szünet alatt! :) 

Na szóval, elolvastam Christopher Paolini SÁRKÁNYOS sorozatát, az örökséget. Nem veszem külön-külön bejegyzésbe az összes könyvet. 

Első könyvről ITT olvashattok véleményt, tőlem! :) Ha még nem olvastad volna: Jó szórakozást hozzá!

Elsőszülött (Örökség 2.)

Eredeti cím: Eldest
Fordító: Bihari György, Sóvágó Katalin
Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve : 2009
Oldalszám: 708
Fülszöveg:
"Eragon és Saphira megvívta élete első nagy csatáját a törpék és vardenek oldalán a Birodalom kegyetlen ura, Galbatorix és az őt támogató urgalok ellen. Bár a csatát megnyerték, a harcnak nincs vége.
A súlyos sérülést szenvedett Eragon és sárkánya Ellesmérába, a tündék országába utazik, hogy ott tökéletesítse tudását, és ily módon méltó legyen a Sárkánylovasok rendjéhez. Kiképzése során nemcsak testben és a harcművészet terén edződik, hanem szelleme is fejlődik. Mestere, Oromis megismerteti a mágia magasabb szintjével, s a férfivá érő Eragon jó úton halad, hogy igazi Lovassá váljon.
Időközben azonban hírét veszi, hogy faluját, Carvahallt Galbatorix pribékjei a földdel tették egyenlővé, a falubeliek pedig, Eragon unokatestvére, Roran vezetésével, elmenekültek, hogy a vardenekhez csatlakozva ők is harcba szálljanak a zsarnok ellen. Eragon nem tehet mást, mint hogy lélektársával, Saphirával együtt részt vegyen az öldöklő háborúban, ahol egy hozzá hasonlóan ifjú Lovassal, halottnak hitt barátjával, Murtaghval kerül szembe, s a kíméletlen párbajban fény derül egy rettenetes titokra. Eragon megtudja, ki volt az apja. A véreskezű, nagy erejű mágus, Galbatorix uralmát most sem sikerült megtörni, a történet folytatódik. "

A könyv nagyon tetszett. Igen, fontos evvel kezdenem, mert ez a legfontosabb :) Az egész könyv amolyan: JAJJJ NEM TUDOM LETENNI feeling, és addig olvasod míg a végére nem érsz a könyvnek, olvastatja magát. Az egész 3 szálon fut, ami nagyon-nagyon bejött. Mindegyik szemszög érdekes, és feldobja a történetet. Dinamikusan haladnak a szálak. Sosincs az, hogy: jajj igeeen....igeeen....lapozzunk.... érzés. Ugye már veled is volt ilyen? Utálom ha ez van.... Akármelyik szereplő sorsáról is olvastam, mindig arra vágytam, és vártam, hogy visszamehessek a másikhoz... és igen, így történt az, hogy hajnalig olvastam megállás nélkül. Még a lakásban is a könyvvel mentem mindenfelé... oké, ez nem újdonság főleg ha a történet az ember ennyire leköti és képes magával ragadni mint ez is.

Roran és Katrina kapcsolata, nem az a csöpögős romantika, ami pont elég is volt mert nincs szükség rá még is azt mondod róluk: igen, milyen szép kapcsolatuk van. Milyen jó. Pont az a mennyiség ami beleillett teljes mértékben a történetbe. Aztán ne feledkezzünk meg a Tündék világáról amibe most nagyobb betekintést kaphattunk. Olyan jó a tájleírás, hogy szinte érzed olvasás közben a levegő tisztaságát, kirajzolódtak előttem a fák, a virágok..az összes növény. Szinte olyan volt, mintha ott sétálgatnál te is velük. Egyszerűen csodálatos élménnyé tette még jobban az olvasást. ÉS igen, még ezek a részek sem voltak unalmasak. Sőőőt....!!! Kedvencem ezek voltak a könyvben. Az egész annyira szépen ki van dolgozva, minden apró részlet, szinte hihetőnek érzem azt is: hogy igen, ezek így rejtőzködnek... :)))


Olyannyira magával ragadott a történet, hogy azonnal olvastam is a következő könyvet. 

Brisingr (Örökség 3.)

A történetről egy kicsit, így elsőként mielőtt fejest ugranék az olvasásos élménybe. Íme, a fülszöveg:

Eredeti cím: Brisingr
Fordító: Bihari György, Sóvágó Katalin 
Kiadó: Európa kiadó
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 750
"Csak alig néhány hónapja, hogy Eragon kiejtette a „brisingr” szót, amely az ősi nyelven azt jelenti, tűz. Azóta nemcsak azt tanulta meg, hogy szavak segítségével varázslatot alkosson, hanem számtalan próbával is szembe kellett néznie. A Birodalom ellen vívott ádáz és véres csatában az Égő Mezőkön, ahol Murtaghgal és Tövissel is meg kellett küzdenie, sárkányával, Saphirával együtt kis híján odavesztek. Ám a kalandoknak koránt sincs vége – és Eragont számtalan ígéret köti, amelyeknek talán nem is tud eleget tenni.
Eragon megígérte unokatestvérének, Rorannak, hogy segít kiszabadítani Katrinát Galbatorix fogságából. Roran, aki elmenekítette a falubelieket Carvahallból a Birodalom pribékjei elől, időközben rettenthetetlen harcossá vált, kiérdemelve a Vastörő melléknevet a vardenek között, akik szintén Eragonban bíznak – szükségük van erejére és tehetségére, hisz ő az utolsó szabad Sárkánylovas, akinek esélye lehet a félelmetes, velejéig gonosz, hihetetlen mágikus erővel bíró Galbatorix ellen. Eragont szorítja az idő és a rengeteg feladat: még annyi mindent kell megtanulnia a mágiából, meg kell győznie a törpéket, hogy álljanak Nasuada királynő és a vardenek mellé, el kell látogatnia Ellesmérába a tündékhez…
Vajon képes lesz-e ez az egyszerű parasztfiú arra, hogy egyesítse a lázadó erőket, és megdöntse a zsarnok király uralmát? Hogy hogyan végződik a Birodalom és alattvalói, valamint a törpék, tündék, sárkányok, mágusok sorsa, azt Az örökség tetralógia készülő, negyedik kötetéből tudja majd meg a Kedves Olvasó."


Első könyv: magával ragad
Második könyv: lehetetlen letenni
Harmadik könyv: elvarázsol még jobban, amikor már azt hitted, hogy ezt fokozni nem lehet. Mondok valamit: DE IGEN, LEHET!

Még jobb mint az első kettő. Olyan jó érzés leülni valahová a házban összekuporodni az olvasómmal és olvasni ezt a történetet. Kiszakít bárhol is legyél, elvisz onnan messze a külvilág, megszűnik. Csak te vagy, és a történet ahol éppen messzi földeket jársz be. Imádom azt benne, hogy sárkányos, hogy van benne ármány és annyi fordulat, hogy azt elmondani se lehet és amikor azt mondod huhh... ezután már semmi se fog meglepni és azt hiszed fel vagy készülve mindenre mész haladsz pár fejezetet és az állad leesik és úgy marad, amíg fel nem ocsúdsz, hogy igen, már megint megcsinálta Paolini, mesterien csavarja a szálakat. MESTERIEN! 


Amit különösen kiemelnék a könyvből azaz, hogy itt is ugye még mindig több szemszögből láthatjuk a történetet, de különlegessége, hogy itt VÉGRE -amit már vártam nagyon, ezt hozzá kell tennem feltétlenül- Saphira szemszögét megismerhettük, a gondolataiba jobban beleláttunk és vicces volt, egy sárkány gondolatait olvasni. Számomra különösen feldobta a történetet. Ezek után, csak annyit mondtam, ahogy vége lett a könyvnek: IDE A KÖVETKEZŐVEL!! :)

Örökség (Örökség 4.)

Eredeti cím: Inheritance
Fordító: Urbán Erika
Kiadó: Európa kiadó
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 940
Fülszöveg:
Kezdetben volt Eragon…
És végül itt az Örökség.
Eragon, az Árnyékölő, a Sárkánylovas, csak egy szegény parasztfiú volt, amíg meg nem találta Saphira tojását. Miután a sárkány kikelt, élete alaposan megváltozott. Most már az egyetlen szabad sárkánylovasként neki kell szembeszállnia Galbatorix zsarnokságával és legyőzni a királyt, mert második esélyt nem kap a világ. De még mielőtt ezzel megpróbálkozhatna, a varden seregnek is oda kell érnie a főváros falai alá. Útjukban bevehetetlen városok és legyőzhetetlen hadvezérek állnak…
Eddigi csatáik és győzelmeik reményt adtak a Birodalom ellenfeleinek. De sikerül-e Nasuadának együtt tartania seregét, amelyet annyi különböző népből szervezett? Segítségére sietnek-e a tündék, amikor a legnagyobb szüksége van rájuk? Lehet-e a vardenek varázslóinak esélye Galbatorix ellen?
Új csaták, hajmeresztő kalandok, elképzelhetetlen titkok várnak a szabadságukért harcoló emberekre, törpékre, urgalokra, tündékre és segítőikre, a váltott macskákra. Ismét szembekerül Murtagh és Tövis meg Eragon és Saphira. Az út végén pedig Galbatorix és fekete sárkánya, Shruikan várja őket…
Szerettem...! Bár, én nem ezta végkifejletet vártam. Olyan szomorú számomra kicsit. Oké megértem,  de akkor is...... kiidegel a tény, hogy így lett vége :S A másik meg, hogy nem tudom elhinni, hogy vége van... talán a vége miatt!

Drukkoltam Ergonnak, hogy legyen szerelmes stb stb és legyen minden boldogságos és rózsaszín így a végén, de nem lett. Kétségekben maradtam én is meg szerintem mindenki más is. Egy valamit még sajnáltam a végére: Murtagh-ot, mert semmi hír nincs róla, úgy vártam volna azt is, hogy mi lesz vele. Meg egy kicsit azt gondoltam: legalább ő mutasson valami szikrát és történjen valami szupi. Nem, nem történt. Mindenezek ellenére mondatom azt, hogy méltó befejezés, hogy egész jó lezárása lett az egésznek. De nem mondanék igazat. Nem jött be annyira, mint szerettem volna. Kicsit -főleg a végén amikor rádöbbentem, hogy vége és nem tudom meg egy amolyan igaza vége, mint amit elvárnék- csalódott voltam. Nem kicsit. Számomra éppen ezért csalódás volt a zárás ilyen szempontól, de valszeg az én fantáziám az ami kissé megszaladt...

Sorozatról, összességében:

Ilyen összefoglalót még soha sem írtam, mert egyik sorozatnak sincs vége amiről a blogomban írtam, de szerintem nem olvastam még olyat. Akkor vágjunk bele:

Ha a sorozatot teljes egészében nézem, és a végével való csalódottságot nem számítom, akkor azt mondhatom ezekről a könyvekről, a sorozatról, hogy nagyon-nagyon imádnivaló. Szerettem benne, hogy lekötött, hogy nagyon jók voltak benne a leírások. Fordulatosak benne a cselekmények, többszálon futó történet meg nem zavar össze. Ami külön jó pont, mert már találkoztam olyan könyvvel amiben nem működött nekem sehogy sem. 

VEDD MEG ÉS OLVASD EL! Főleg ha szereted a fantasy-kat a sárkányokat, a tündéreket, a jó és a rossz harcát. Mert itt minden van. Ez a te könyved akkor, ha már külön-külön is befutó nálad. Kellemes olvasást hozzá!

SOROZAT: 5/4 pontot kap nálam.

Samantha Young - Dublin Street

2013. június 3.

| | | 0 hozzászólás
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Várható megjelenés: 2013.06.06.
(Könyvhét 2013)
Egyszerűen nem bírom magamban tartani a tényt, hogy ez a könyv egyszerűen szörnyű. Komolyan mondom! Hidd el! AZ! Tudod miért? Hamar véget ér....

Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.
Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…

Nah igen, a leírás alapján egy, újabb csöpögős nyálas sztorira lehet számítani. Igen, megnyugtatlak az is. De egyszerűen nem érzed ezt amikor olvasod, hanem alig várod, hogy lapozhass és megtudd mi fog történni, hogy törik be Jocelyn-t, hogy törik meg a falat, ami maga köré épített. Bár, lehet, hogy én inkább falaknak nevezném.  Lehet, hogy a két főszereplő mondhatni az egész könyvet szinte végig szexelik, de olyan mélységbe szántott le az írónő, hogy ezen az ember nem is csodálkozik. De ahogy ebben az albérletbe bekerül a főhősnőnk, egyszerűen érezni ahogy amit annyi éven keresztül eltemetett magában, próbálja a helyére tenni és amennyire az egész családod elvesztését lehet, feldolgozni mindazt. Kifejezetten jó hatással van rá Ellie aki az ellentéte: nyitott, cserfes, életvidám és csak úgy falja az életet. Aztán persze nem szabad megfeledkezni az a bátyjáról, aki ha létezne egy eszméletlen jelenség lehetne és nem lenne olyan lakótársa Ellinek aki ne szeretne többe két mosolynál és egy kedves szónál.
…Tudja, mi a rosszabb annál, amikor az ember kockáztat és veszít?
Megráztam a fejem.
– Az elszalasztott lehetőségek, Joss. Azok nagyon ki tudják kezdeni az ember lelkét.
//Részlet a könyvből//

Imádtam, ahogy egymást marja az egész történet alatt az összes szereplő különösen Braden és Jocelyn. Olyan kapcsolat alakul ki fokozatosan közöttük, hogy ez már tündérmesébe illő. Ő sem hagyja, hogy a lány magába burkolózzon ahogy eddig tette, próbálja elérni, hogy megnyíljon neki és kirángassa ebből a letargiából amiben már évek óra él. Nem mellesleg nem elvetendő, hogy Braden múltja sem makulátlan. Neki si megvannak a titkai, bár rajta a történet során néha úgy éreztem, hogy sokszor hamarabb akart dolgokat elmondani mint tette, nem úgy mint Joss aki a történet utolsó pár -talán 20- oldalában nyílik meg igazán. Jossnak amikor dönteni kell nem tudja mit tegyen. Az addig önmaga számára kialakított biztonság vagy a szerelem ami egy részről biztos más részről bizonytalanságot is ad. Nagy kérdés...

A főszereplő tipikusan olyan, aki mellé kell valaki tisztán lát és képes oda menni és "lekeverni neki egy hatalmasat", és arra késztetni, hogy végre lépjen és ne futamodjon meg, hanem álljon szembe a problémával ő üsse ki azt, és ne az győzze le. 

A könyvben végre olyan mellészereplőket találhattam akiket nem éreztem soha feleslegesnek. Nem is tudtam eddig, hogy létezik ilyen könyv. Nem másztam a falra a mellékszereplőktől. Nah jó de, egytől, de az is inkább szórakoztató volt, és még az elején találkoztam a karakterrel akit úgy hívnak, hogy Holly. 

– Miről szól a könyve?- érdeklődött Ed udvariasan. Ahogy oldalra sandítottam láttam, hogy Jenna és Ellie jelentőségteljesen összenéz. Kezdtem rájönni, hogy Holly nem túl népszerű a lányok körében.
– Jaj, egyszerűen fantasztikus! Egy lányról szól, aki szegényházban nő fel, de aztán beleszeret egy férfiba, aki üzletember, és közben főúri rangja van…gróf vagy valami ilyesmi. Olyan Romantikus! Cheri fantasztikusan ír. Egyszerűen fantasztikus.
Oké! Szóval minden fantasztikus.
– Akkor ez egy történelmi regény?- kérdezte Ed.
– Nem- rázta a fejét Holly zavartan
– Holly- Braden igyekezett komoly maradni-, ma már nincsenek szegényházak. Biztos, hogy nem történelmi regény?
– Cheri nem mondta
– Akkor biztosan neked van igazad – felelte Adam barátságosan
//Részlet a könyvből//

Nah és az a rengeteg szex... komolyan mondom még azt a részét is szerettem a könyvnek amikor cenzúra nélkül minden fejezetben evvel találkoztam. Hát igen, ezért nem vörös pöttyös. Szigorúan 18+! :) És persze említenem sem kell ez is sorozat. Hálelújááá!! mindig kifogom. Ami tetszik és imádom az sorozat! :D Ez az én formám!

Összegezve: Egy nagyon mélyenszántó lélektani regénynek is nevezném. De mindezt megspékelve avval ahogy az ember lassan feloldja a gátlásait, ledobja a láncokat amit önmagára helyezett fel és végre megpróbál kitörni azok közül a falak közül ami ő állított fel. A szenvedés mint életérzés -valljuk be mindenki sokat szenved nem csak a könyvek világában a főszereplők- végig kíséri a könyvet. Istenem annyira nem is akarom lelőni magát a történetet teljesen és annyi mindent tudnék róla írni. De ehelyett azt ajánlom, vedd meg! A könyv most fog megjelenni a Könyvhét 2013- alatt.

Amihez hasonlítanám nagyon picit stílusában + erotikát is vedd ugye hozzá az Simone Elkeles - Tökéletes kémia c. könyve lenne. Letehetetlen az is! :)

5* --> és evvel bekerült a kedvenc könyveim közé.

A könyvet köszönöm a kiadónak és a lehetőséget arra, hogy elő olvashattam magyarul! :)